Rólam:


Zenész családból származom, így már kora gyermekkoromban rácsodálkoztam a zene világára. Szüleim zene iránti szeretete és tisztelete bennem is hamar felébredt, előbb énekeltem, mint ahogy megtanultam beszélni. Úgy nőttem fel, hogy minden szobában egy-egy csellista gyakorolt Édesanyám instrukcióit követve, még a konyhában is, ahol friss sütemény illata tette otthonosabbá és természetesebbé a zenészpalánták fáradtságos munkáját.

Nem emlékszem, hogy a gordonka volt az első hangszer, melybe beleszerettem, vagy a zongora, egy biztos, az utóbbiról szenvedélyes képek készültek, amint teljes átéléssel veszem birtokba.
A hegedű is fontos szerepet játszott az életemben, 8 évig tanultam, majd az élet az elméleti tárgyak felé terelt.
14 évesen megnyertem az Országos Szolfézs-és Népdaléneklési versenyt mutatván az utat, és valóban az életem meghatározó fejezete kezdődött el. A Zeneakadémia elvégzése óta tanítom ezt a tárgyat, zeneelmélettel, vezényléssel és olasz nyelvvel együtt.
A karvezetés is szívügyem, mely szintén otthonról táplálkozik, hiszen szüleim mindketten tevékenykedtek karnagyként is. Gyönyörű emlékek számomra azok a cserekapcsolatok, melyek Édesapám kórusával köttettek a világ különböző pontjain: a felkészülések, a koncertek izgalma, a könnyes elválások a rövid, de mégis mély barátságok kialakulása után.

A zeneszerzés iránti elkötelezettségem szintén egy külföldi út kapcsán született, mikor életemben először megláttam a tengert. 9 éves korom ellenére mélyen megérintett, varázslatosnak találtam. Ezekhez az utakhoz kötődnek az első hangszereléseim is, nagyon élveztem, amikor szólót énekelhettem vonószenekari kísérettel.

Klasszikus indíttatásom mellett azonban mindig is vonzott a filmzene, a musical világa, mely 2009-ben teljesedett ki a Mandralínia című musical megírásával. Az alkotás lételemem, csodálatos életre hívni valamit, legyen az egy új dallam, vagy egy már megírt zenemű meghitt előadása. Az inspirált, ihletett állapot számomra egy olyan bensőséges kapcsolat egy mindenek felett álló és mégis mindenben ott lévő létezővel, amely örömtelivé varázsolja a mindennapjaimat és értelmet ad létezésemnek. Tanítványaimnak is azt szoktam mondani, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor egy kóruspróbán sikerül egy szép pianót megszólaltatnunk szárnyalva megyek haza és úgy érzem, nem volt hiábavaló az a nap. Szenvedéllyel tanítok és igyekszem felszítani a lángot másokban is, hogy értékesebbé, szebbé tegyük a világot.

Barta Ildikó
 

Zeneszerző, előadóművész, szolfézs-zeneelmélet tanár, karvezető